De akkor mi a különbség?

A legalapvetőbb, hogy a mediterrán falak alapja mindig strukturált. A strukturáló anyag egy speciális massza – nem glett, csempe ragasztó stb.- amely a falon jól formázható, átkeményedés után igen nagy törési szilárdsága és kopás állósága lesz. A struktúrák kialakítása tisztán kreativitás kérdése, de vannak kimondottan a toszkán, a provanszi , az andalúz és a mexikói vidékre jellemző felületek. Mindegyik területen előszeretettel használják a lehullott vakolatra emlékeztető, cakkos szélű kisebb nagyobb részeken kitöredezett , itt-ott hiányos, repedezett felületeket. Ezek lehetnek egy vagy két rétegűek, a finoman kidolgozottól a durva hasított kőre emlékeztetőig. Gyakran hallani véleményeket arról, hogy egy strukturált felületet elkészíteni pusztán elhatározás kérdése, hiszen az anyagot „ csak úgy fel kell dobálni” mert minél egyenetlenebb annál jobb. Higgyék el ez nagyon nem így van. Az elnagyoltság látszatának megteremtése tapasztalatot és kézműves alaposságot kíván, mert attól, hogy egy felület egyenetlen és kidolgozatlan még nem mediterrán.